Bevezetés

Mindenkinek az a természetes, amit ismer, amit megtanult, amibe belenőtt. A házakkal is így vagyunk, azt fogadjuk el, ami közel áll az eddigi tapasztalatainkhoz. Az űrállomás nem lakóhely, japán kortársaink érthetetlen dolgokkal kísérleteznek, a népi építészet zsúptetős, a huszadik századi lakóházak szürke panelek vagy hófehér lakógépek. Ezek a sztereotípiák tartalmaznak ugyan igazságot, de haszontalanok. A világ sokkal színesebb.

Vannak maja templomot felidéző házak, épülnek villák az építész kikerülésével a tulajdonos és a kőműves tervei szerint, egy középiskolai tanár is lakhat nyersbeton egyterűben, főleg ha agglegény. Nem csak kubista képek, de kubista házak is léteznek, megesik, hogy a korlátot egy végigfutó medence helyettesíti, épülhet családi ház felnagyított játékkockákból, de kaphat műanyag hagymakupolát is. Az építész házaspár acélszerkezetű lakhelyét hívhatják esettanulmány 8-nak, lenyíló lépcsős repülő csészealjat bárki vásárolhat magának, de vasbeton buborékok nagy számú halmazában csak a leggazdagabbak nyaralhatnak. Épülhetnek szociális lakótömbök 200 oszlopos udvarral a gyarmatokon, vagy barokk mintákat követve a külvárosban, de lehet kísérletezni növényi ornamentikával díszített vasbeton panelházakkal is. Rá lehet bízni az üres tér felosztását a lakókra és pár tolófalra, lakályosan lakhatatlanná lehet tenni a teret a falak és oszlopok megkettőzésével, de lehet addig spekulálni a tulajdonságok nélküli házról, amíg egyszer meg is valósul.
Ezekkel és további példákkal foglalkozik a 20. századi lakóhelyek fejezet.

Előfordul, hogy egy tornacsarnokot kell gyorsan felosztani több száz család részére, vagy hogy egy minden komfortot nélkülöző, nyolcszemélyes lakóhely 400 millió forintba kerül, és van olyan hely a világon, ahol százezer gyerekre jut egy iskola. Vannak, akik 200 km/h sebességgel száguldanak, miközben alszanak, és olyanok is, akik autóval szállítható készházakban laknak. Van, hogy 40 000 sátrat állítanak fel egyetlen területen, létezik  fal, amelynek a vastagsága jóval több a belmagasságnál, van olyan hely a Földön, ahol júliusban 75 fokkal  van hidegebb kint, mint bent, és van, ahol 92 percenként lehetne mondani, hogy jó napot! Van, ahol a rabok jobban élnek, mint a világ legnagyobb részén a szabadok, vannak fákon fészkelő házak, és van, ahol embereket 1600 egyforma bádogdobozba költöztetnek be. Van, ahol hajózási konténerekből készül a kollégium, van, hogy egy lakóhely három hónapig önellátó, történjen bármi is, és van, ahol átlagosan 9 órát laknak csak.
Ezekkel és további példákkal foglalkozik a különleges lakóhelyek fejezet.

Vannak, akik a vérbosszú elől tornyokba menekítik a család férfitagjait, és vannak, akik erődöket építenek az egész nemzetség számára. Vannak, akik akkor lesznek tengeribetegek, amikor a szárazföldre lépnek, és vannak, akik 50 méter magas fák tetejére építenek házat. Vannak, akik levágnak a ház aljából, ha az elhasználódott, vannak, akiknek a 170 éve lerombolt házuk helye még ma is látható, vannak, akik bontással építenek, vannak – vagy inkább voltak , akik úszó nádszigetekre építették a házaikat, és vannak, akik olyan hosszú házat emelnek, mint a BME Központi épülete. Vannak, akik áradáskor felúsznak a házukkal együtt a víz színére, vannak, akik kevés kőből és sok sárból bevehetetlen erődöket építenek maguknak. Vannak – vagy inkább voltak –, akik a lovaikkal és marháikkal egy légtérben étkeztek, vannak, akik több száz éves, sokszor felújított házakban laknak, ugyanúgy, mint régen, vannak, akik egy csarnokban élnek, akár harmincan is, függőágyakban, és vannak, akik kilenc méter magas kupolákat építenek sárból, minden erősítés nélkül.
Ezeket és további példákat ismerhetünk meg a köznépi lakóhelyek fejezetből.

Van lakás, amelyik tizenöt kis kubusból áll, van, ahol a falak helyett függönyök lógnak a térben, és van, hogy a háztető fontosabb hely a lakásnál. Van, hogy a teljes homlokzatot el lehet tüntetni, van, amikor az épület egy kupac, egymásra rakott házikónak látszik, és van ház, amelyikben úgy élnek, mintha fák ágain ülnének. Van, hogy  belül ugyanúgy lejt a padló, mint odakint a hegyoldal, van, ahol  arasznyinál nagyobb ablakok nincsenek a házon, és van, hogy  a kamra a telek egyik végében van, a dolgozószoba meg a másikban, de akár meg is lehet cserélni őket. Van, hogy egy lakás leginkább talpig üvegezett oldalfolyosóhoz hasonlít, van, ahol minden szoba átjáróház, és van, amikor a lakás mindössze egy lépcsőház. Van, ahol a ház üvegfalát fel lehet tekerni, mint egy rolót, van, amikor a házban van a kert, de akkor hol van a lakás, és van, amikor nem tudjuk, mikor vagyunk kint és mikor bent, meddig tart a ház és hol kezdődik a kert.
Ezekkel és további példákkal foglalkozik a kortárs kísérleti lakóhelyek fejezet.

Mint a példákból is látszik, a Lakóhelyek elemzése tantárgyhoz tartozó Habitatio tananyag a lehető legtágabban értelmezi az emberi lakásokat: meghatározása szerint lakóhely az, ahol legalább egy ember legalább egy éjszakát többé-kevésbé védett körülmények között el tud tölteni. Ebbe ugyanúgy beletartoznak a köznépi, a hagyományos városi, a 20. századi és a kortárs kísérleti lakóhelyek, mint a különleges lakóhelyek, legyenek azok épületek, építmények, termékek vagy járművek.

A tervezett öt témakörből egyelőre négy készült el; a világ hagyományos városi építészetét bemutató tradicionális lakóhelyek fejezet még az előkészítésnél tart. Az elkészült négy rész mindegyike egy-egy tanulmányból és a hozzá tartozó példatárból áll. A tanulmányok az adott témakör összefüggéseiről szólnak példákkal és külső hivatkozásokkal, a példatárak 40-40 kiválasztott lakóhely segítségével próbálnak áttekintést nyújtani az adott témáról. Mindegyik témakör rendkívül tág, így a példatárakat csak erős szelekcióval lehetett összeállítani. A válogatással az volt a célunk, hogy a 40 lakóhely a lehető legjobban reprezentálja az adott területet.

A tananyag példái önmagukban is érdekesek, építészeti szempontból és funkcionálisan egyaránt. Sokat lehet megtudni belőlük a lakóhelyek működéséről, egyúttal az ember, a lakó rugalmasságáról. Aki a Habitatio tananyag nem ritkán szélsőséges példáit megismeri, nyitottabb szemlélettel fordul minden lakóhelyhez, és nem utolsósorban a lakóépületek tervezéséhez.

A négy példatárhoz egy közös térkép is tartozik, ezen megjelöltük a épületek helyét, illetve a tipikus épületek jellemző előfordulását. Sok esetben a magánházak pontos földrajzi helye nem publikus, ilyenkor csak a települést tudtuk megadni. Termékek esetében a jellemző felhasználás vagy a gyártás helyét jelöltük meg.