Peter Eisenman – House II

C 37
Peter Eisenman – House II
típus
hely
dátum
tervező

A Falk House-ként is hivatkozott House II a fiatal Eisenman által tervezett tíz kísérleti épület egyike, ezek közül pedig az első, amely meg is valósult. A kopár dombtetőn lévő, 40 hektáros terület alkalmas helyszínnek bizonyult az építészetelméleti kísérlet térbeli modellezéséhez. (A megépült ház – hófehér homogenitásában – valóban saját maga 1:1-es léptékű modelljeként tűnik fel.)

Jóllehet első látásra konstruktivista alkotással állunk szemben, amelyben a korai modern építészet és társművészeteinek kompozíciós nyelve dominál (pl. Piet Mondrian), valójában egy nagyon korai dekonstruktivista kísérletről van szó, ahol Eisenman addig absztrahálja a téri viszonyokat, amíg azok elszakadnak az építészet jól begyakorolt nyelvi sémáitól. A dekonstrukciónak ezzel a posztmodern gesztusával próbál utat nyitni az építészeti nyelv újbóli, adekvátabb felépítése számára.

Bár a House II-ben rejlő kezdeti dekonstruktivizmus még nem mutatja azt a radikális formai töredezettséget, amely az irányzatnak 20 évvel később már stilisztikai védjegye lett, provokatív ereje már jól kitapintható. A 4×4 méteres raszterben megépített térrácson belül a szintek és határoló síkok teljesen kötetlen kezelését tapasztaljuk. A belső terek finom szinteltolásokkal folynak át egymásba, a térbeli átlátásokat taposórácsos födémmezők segítik. A beépített tereken kívüli hófehér váz – a reneszánsz térfilozófiát is megidézve – mintegy keretbe foglalja a körpanoráma táji elemeit, egyszersmind átmenetet hoz létre a végtelen szabad tér és a zárt épülettömeg között. A transzparenciát üvegfalak intenzív használatával is erősíti az építész.

A House II matematikai sterilitását a lakók hétköznapi tárgykultúrája nem képes követni, ezért a gyakorlatban az épület a „tökéletlen” vernakularitás eszmei kereteként funkcionál.  A hétköznapi megfontolások nyomán épített kiegészítő szárny tökéletesen ellentmond az éterien zárt, négyzet alaprajzú univerzum vezérgondolatának.