A maja ház története több ezer éves, magáról az építkezésről ennél lényegesen frissebb néprajzi adataink vannak csak. A szokások szerint a házat a násznép építi: a menyasszony családja szervezi a három napos esküvőt, ami alatt nem csak esznek, isznak és táncolnak, hanem építkeznek is. A már ott lévő oszlopokat és gerendákat beállítják, falvázat és tetőt építenek.

Az elkészült ház nagyon egyszerű, alapmodulja az ember magassága. Az ovális alaprajz hossza 4 modul, szélessége 2, a fal magassága 1, a tető magassága szintén 1 modul. Az egész ház egy agyagból tapasztott talapzaton áll. A szerkezet négy erős oszlopból és négy összekötő gerendából áll, erre (és a falakra) támaszkodik a szintén fából készült tető. De a ház általában nem készül el az ünnepség végére, így például a vályogfal befejezése az újdonsült feleségre marad, a fű vagy pálmalevél tetőfedést inkább hozzáértőkre bízzák. 

Később más családi események nyomot hagynak a házon is. Az első fiúgyerek születésekor a tűzhely miatt veszélyesnek nyilvánítják az eredeti otthonukat, ezért építenek egy másik, hasonló házat a közelben, onnantól a férfiak abban laknak. Amikor a legnagyobb lánynak először kezdenek udvarolni, két padot építenek a ház bejárata mellé szimmetrikusan, az egyiken a fiatalok ülhetnek, a másikon az anya, vagy egy szigorú nagynéni, aki szemmel tartja őket. Az élet vége a ház végét is jelenti: amikor a benne lakó pár mindkét tagja meghal, a házat felgyújtják. A maja hagyományok szerint tilos egy halott házában lakni.