Piornedói palloza

Kisebb-nagyobb kerek házakban sokan laknak az afrikai szavannákon és az óceániai szigetvilágban. A bronzkor végén és a vaskorban Európában is sok épült belőlük, mára eltűntek, de nem nyomtalanul. Galicia hegyeiben néhány településen még a XX. század vége felé is laktak a kelták épületeihez hasonló pallozákban. Az épületek alaprajza általában 10-12 méteres kör, ellipszis vagy szabálytalan tojásforma, de van közöttük lekerekített sarkú téglalap is. A déli lejtőkre épített házfalak szokatlanul erősek, 2 méteres magassághoz 1 méter vastagok. A tető követi az alaprajzi kontúrt, mindig kontyolt szerkesztésű, rozsszalmával fedett. Amikor több ovális elem épül egymás mellé, a tetőt is összeépítik, ettől szabálytalan, csak a pallozákra jellemző ívelt formák alakulnak ki. 

A ház belseje egy tér, ami két részből áll: az alsó fele az állatoké (teheneké és lovaké), a felső részben lakik a több generációs család. Az év nagy részében az emberek kint dolgoznak, a házban csak főznek és alszanak, az állatokat a legelőkön tartják. Télen mindenki beköltözik, a központi tűzhelynél főznek, körülötte a padokon ülnek és esznek, kenyeret a kemencében sütnek. Mint sok más helyen, itt is szövéssel, fonással, meséléssel töltik a kényszerű bezártság hónapjait. Amíg megjön a tavasz és elolvad a hó, addig is fűtik a házat a tehenek, és az istálló ferde padlójának köszönhetően még a trágyalé is kicsorog.