Izlandi gyepház

Az időjárása miatt sokáig lakatlan Izlandot bő ezer évvel ezelőtt viking férfiak és kelta nők népesítették be. Az erdők nagyját hamar elhasználták házépítésre és fűtésre, de felfedezték a falazáshoz használható különleges izlandi gyepet, ami a gyökerével mélyen (15-20 cm) és nagyon sűrűn (60%) átszövi a földet.

Ebből, belül földdel kitöltve, 1-2 méter vastag falat lehet építeni, de tetőfedésre is alkalmas, csak az lényeges, hogy a tető hajlásszöge megfelelő legyen: a túl lapos beázik, a meredek kiszárad, amitől a fű kipusztul, a tető ugyanúgy beázik. Minden ház ezekből a jól szigetelő, nagy hőtárolású falakból épült, kiegészítve az éppen szükséges mennyiségű fával. Ha minden a tradíció szerint készül, akár száz évig is jól működnek ezek a hosszúkás, nyeregtetős házakból sorolt lakóhelyek.

A Glaumbaer tanya, amely egy paplak és egy nagy gazdaság volt évszázadokon keresztül, 13 egymás mellé épített kis ház együttese. Alapja az általános izlandi ház, a baðstofa: itt evett, dolgozott és aludt a gazda a családjával és a béresekkel. Ebben az 55 m2 alapterületű fűtetlen helyiségben 11 ágy volt, amelyekben a korabeli szokások szerint gyakran ketten is aludtak. A további 12 épület között van konyha füstölővel, egy tejes és egy húsos kamra, három vendégszoba, raktárak, tüzelőtároló a tőzeg és a szárított birkatrágya részére, és egy kovácsműhely.

1900 körül a lakosság fele még így élt, de Izlandon is rohamosan javultak az életkörülmények, 1970-re már szinte mindegyik gyepház lakatlan lett. Vagy múzeum, mint a Glaumbaer tanya is.