A közép-ázsiai jurták nem egyformák, csak nagyon hasonlítanak egymásra. A türkmént díszesre faragott ajtajáról lehet felismerni, de következtethetünk ebből a régióra, a klánra, a lakók társadalmi és pénzügyi helyzetére is. 

Mint a jurtáknál általában, itt is szigorú rend van belül: a szektorokra osztott térben minden tevékenységnek megvan a pontos helye, mint ahogy a lakóknak is megvan a pontos feladatkörük. A férfiak gondozzák az állatokat, pásztorkodnak, a nők feladata a ház körüli teendők ellátása és a jurta építése, bontása is. A három ló, két teve vagy néhány jak hátán szállított 250 kg-os sátor felállítása gyorsan megy, két óra alatt végeznek vele.

Az akár ötven évet át használt 150 kg-os vázat (falnak egy 1-1,5 méter magas összecsukható rácsot és az ajtót, tetőnek egy kereket és 50-100 db 2-3 méter hosszú lécet) a helyi asztalosmesterek nyárfából vagy fűzfából készítik. A szerkezetet négy trapéz alakú nagyobb és egy kisebb darab nemezelt gyapjúval fedik, azokat kötelekkel, hevederekkel rögzítik. A középen elhelyezett kisebb filc nyitható, itt engedik ki a füstöt, és be a fényt. A jurtát az időjárás és az épp elérhető építőanyagok függvényében további szövetekkel vagy bőrökkel egészítik ki, a kedvezőbb klímájú területeken a falra gyékény is kerülhet. Belül gyapjúszőnyegekkel (kilim) borítják a padlót és a falakat.