Oscar Niemeyer – Edificio Copan

A São Paulo központjában 1952 és 1966 között felépített lakóegyüttes a modernista utópiák egyik megvalósult példája, és egyértelműen köthető Le Corbusier Unité d’habitation-koncepciójához. Az épülettömeg egy hullámvonalú alaprajzra felhúzott, 38 emeletes térplasztikaként jelenik meg a város sűrűn beépített szövetében. Az eredeti tervek szerint a lakótömböt egy hotel-épület is kiegészítette volna, ez azonban végül nem valósult meg.

Az Edificio Copan utcai szintje szolgáltató funkciókkal integrálódik a városi közegbe. Az első emeleten és a tetőteraszon közhasználatú „megemelt tereket”, parkokat kívántak létrehozni, de a gyakorlatban ez sem bizonyult megvalósíthatónak.

A szociális érzékenységéről híres Niemeyer olyan épületet kívánt megalkotni, amelyben a különböző társadalmi presztízsű polgárok egyaránt megtalálják a számukra optimális lakókörnyezetet. Az alaprajzot hat zónára osztotta; az A zóna 64 db háromszobás, a C és D zónák 128 db négyszobás, a B, E és F zónák pedig 968 db kétszobás lakást tartalmaznak. Az így adódó 1160 lakásban összesen 2-3 ezer ember él. Az erős benapozású északi homlokzatot (déli félgömb!) vízszintes vasbetonlemezek látják el megfelelő árnyékolással, egyszersmind karakteres plasztikai értékkel gazdagítják a lakótömböt. A másodrendű homlokzatként kezelt déli fronton találhatók a lépcsőházak és a külső liftblokkok vertikális tömegei.