Kel-Ferwan tuareg sátor

 A tuareg törzsek nagy területen különféle sátrakban és házakban élnek a Nyugat-Szaharában, a kel-ferwanok nagycsaládjai kunyhószerű sátrakból építenek táborokat. Csak a kisgyerekek laknak a szüleikkel együtt, a nagyobbak külön sátrakban. A sátrak kicsik és könnyűek, ami a nomád életmódjukhoz ideális: két óra alatt útra készek, és egyetlen teve elbír mindent.

A feleség tulajdona a sátor, nászajándékként kapja a családjától, ettől fogva az ő feladata a sátor építése, bontása és karbantartása. Az építést a későbbi tér nagy részét elfoglaló pamlaggal kell kezdeni, majd a gondosan kelet-nyugat irányba tájolt ágy köré lehet felépíteni a körülbelül két méter magas és 3×4 méter alapterületű, kupolás lakóhelyet. A vázszerkezet akáciagyökérből készül, a tető és az oldalfal fedését pálmalevélből szőtt szőnyegekkel, elvétve állatbőrökkel, vagy manapság olcsó, ipari termékekkel oldják meg. Minden elem könnyen cserélhető: az ívesre hajlított akáciagyökér pár napra a föld alá temetve elnyeri a végleges alakját, a fedés 5-6 kisebb elemből áll, így kisebb munka a hibás rész pótlása.

Használati tárgyaik nem nagyon vannak, csak néhány konyhai eszköz, bútoraik sincsenek a pamlagon kívül. Nappal azon ülnek, éjjel azon alszanak. Hitviláguknak megfelelően alváskor a fejük van kelet felé, és a férj alszik az ágy északi oldalán, hogy megvédje feleségét az északról támadó ártó szellemektől.

Napközben a sátor oldalfalait, ha máshogy nem kívánja a széljárás, a nyugati oldalon feltekerik, leginkább kint, a sátor előtt élnek, ott is főznek. Éppen ezért a sátrakat az észak-déli tengely mentén, egy sorba szokták felállítani, hogy mindenkinek egyformán jusson a hely a sátor nyitott oldalán. Nem várt, hirtelen jövő homokvihar esetén a sátor falai pillanatok alatt leengedhetők, bezárhatók.