Hans Scharoun – Romeo and Juliet Housing

A lakóegyüttest Scharoun a második világháború utáni fokozott lakáshiányra reagálva tervezte Wilhelm Frank közreműködésével, 1954 és 1959 között épült fel egy 12 000 m²-es területen, 31 000 beépített m²-t létrehozva. A 186 lakás két, egymástól megformálásban és térszervezésben is markánsan eltérő tömbben kapott helyet.

Scharoun, akire korábban az expresszív modern stílus volt jellemző, most organikus-funkcionális elvek szerint szervezte meg a lakóegyüttes külső és belső tereit, valamint a lakótömbök térkapcsolatait. A növekedés eszméje szerinti tervezés belülről kifelé haladt, így a külső megjelenés nagyrészt a belső funkciók organikus kivetülése.

Morfológiai sajátosságaik miatt az épületeket utólag „Romeo and Julia” névre keresztelték. A „Romeo” fantázianevű toronyház – Stuttgart második világháború utáni első magasháza – 19 emeletes vasbeton szerkezet, amely 38-90 m²-es, 1-4 szobás lakásokat foglal magában. A párjaként felépített „Julia” alacsonyabb, patkó alakban ívelt alaprajzi vonalvezetéssel, 5, 8 és 11 emeletes traktusokkal jelenik meg, és 72-86 m²-es, 3-4 szobás lakásokat tartalmaz.

Mindkét épületre jellemző a geometriailag szabadon kezelt, de racionálisan szerkesztett alaprajzi rendszer, amely a sok erkély és a nagy területű panorámás tetőteraszok révén intenzíven kommunikál a külső térrel. A toronyház földszintjén üzletek találhatók. A homlokzatok az építészeti tagolásokat hangsúlyozó, dinamikus színterv szerint készültek.