Niha ewali (déli nias ház)

A sziget déli részén, az egyenlítő közelében, dombtetőre (fennsíkokra?) építkeznek. Több száz lépcsőfok vezet fel a kókuszpálmák között a valaha erőddel körülvett, éjjel-nappal fegyveresekkel őrzött kisebb-nagyobb (akár néhány ezer fős) falvakhoz. Erődre ma már nincs szükség, de a falvak kiszélesedő-összeszűkülő alakja és sűrű beépítése fennmaradt. A kaputól egy hosszú kövezett út vezet végig a falun, amiről kis keresztösvények vezetnek a házakhoz. Ezek az utak tagolják az épületek közötti nagy teret, ami tulajdonképpen a termény- és ruhaszárításra használt előkertek sokasága. A tetők alatti fedett-nyitott tér már magánterület, a házimunka helye. A bejáratok oldalról, az épületek közti keskeny sikátorokból nyílnak. A ház közepén a falba épített tűzhely két részre osztja a teret: elöl a vendégszoba, hátul a család szobái vannak. A homlokzat mentén kialakított emelt padlójú részeken ülnek, alszanak.

A 4×12 m alapterületű házakat 5×4 (rangos lakók esetén 7×4) oszlopra építik. Az 5 (előkelőknél 7) szintes fa vázszerkezethez (a könnyen és olcsón beszerezhető ipari építőanyagok előtt) csaphornyos illesztésű deszkafalakat építettek, a tetőt szárított növényekkel fedték. Szobrok, fafaragások csak az előkelők házait díszítik.

A faluban felépített két méter magas akadály a kőugrás színhelye. A törzsi háborúk idején kialakult kemény edzésmódszer mára rituálévá szelídült, a kőtömb átugrása a fiúk felnőtté válásának szimbóluma.