Aszír ház

Szaúd-Arábia délnyugati részén, a jemeni határ közelében élő pásztorokat évszázadokon át ellenséges törzsek vették körül, ez magyarázza, miért élnek ma is szinte erődökben.

Az aszír házat kőművesek és ácsok felügyelete mellett mindig maguk a lakók építik. Először terméskő alap készül, arra lábazati magasságig kőfal, onnantól vályogfal. Ehhez földből, vízből és szalmából gömböket gyúrnak, hogy azokat 40 cm magas sorokká döngöljék. Egy-két nap száradás után készül a vályogfal erózióvédelme: egy sor kiálló, kifelé lejtő palát helyeznek el a fal tetején, majd újabb sor vályoggal folytatják. A födémeket méterenként elhelyezett vastag rönkfákból készítik, amit kisebb ágakkal és gallyakkal, majd vályoggal fednek be.

A négyzetes alaprajzú, jellemzően háromszintes, 10-12 m magas épületek bejáratát masszív kapu védi, fény csak a kis ablakokon és lőréseken keresztül jut be. A földszinten van a magtár és az istálló, az emeleteken a lakószobák. Minden kis szobát vályogból készült padka szegélyez, itt lehet ülni és aludni. Főzni és vendégeket fogadni az emeleten, vagy egy fenti teraszon lehet, ahonnan mindig megfelelő rálátás nyílik a közelgő ellenségre.

A Szaúd-Arábiai Királyság 1932-es megalakulása után a törzsi viszályok megszűntek, ezzel együtt az aszír ház is átalakult: az állatok és a termények a házból kikerültek, a földszintet a lakók foglalták el. Az iszlám fundamentalizmus megerősödése újabb változásokat hozott: a feleség azóta külön bejáraton keresztül közelíti meg az emeleti női részt, miközben a férj a földszinten a (természetesen férfi) vendégekkel foglalatoskodik.