Afar sátor

A klánokban élő harcias afaroknak nincs mitől félniük, a Föld leglakhatatlanabb területén is megélnek: a Danakil-sivatagban a kilenc hónapon át tartó száraz évszak alatt párás meleg van, nem ritkán 50 fok. Nomád állattartó nép, kecskét, birkát és marhát tenyésztenek, a de tevét, lovat, szamarat is tartanak. Egész évben vándorolnak újabb és újabb vízlelő helyek és friss legelők után kutatva, a kunyhószerű sátrukat magukkal viszik.

A nők hozománya a sátor és annak bútorai. Ezért vagy sem, az állatok és a gyerekek felügyeletén túl a nők feladata az új táborhely kialakítása és a sátor felépítése is.

A táborok jellemzően 2-6, de akár 12, kör alakban telepített sátorból állnak, kövekből és tüskés bokrokból épített kerítéssel körülvéve. A tábor közepén ugyanezekből a bokrokból építenek karámot a kisebb állatoknak.

A sátor maga mindössze 1,6-2,2 méter magas és 6-15 négyzetméter alapterületű. A kicsi (80×35 cm) bejáratot a felkelő Nap felé tájolják, bent az ajtó közelében van a tűzhely, hátrébb pedig egy nagyjából kétszer két méteres ágy, amelyet napközben ülőhelyként is használnak. A sátor szerkezetét néhány hosszirányú és akár 30-50 keresztirányú hajlított ágból készítik, majd ezt szőttesekkel fedik. A sátrukhoz nagyon hasonló szerkezetű, de kisebb, kerek, fakéreggel, növényekkel fedett kunyhót a vendégeik részére építik. A mobil sátorral ellentétben a kunyhó ideiglenes építmény, ha tovább indulnak, nem viszik magukkal.