Wewewa ház

Indonézia déli részén fekvő Sumba sziget egyik legnagyobb etnikai csoportját a wewewák alkotják. Jellemzően dombtetőkön telepedtek le, ma is önfenntartó életet élnek: lovat, bivalyt és sertést tartanak, rizst termesztenek.

Falvaik központi tér köré szerveződnek, itt áldoznak, itt vannak a síremlékeik is. Minden épületük hasonló formájú, méretük és tetőmagasságuk jelzi a lakók társadalmi státuszát. A legnagyobb a közösséget szolgáló anya-apa ház (uma ratu), ezt építik meg elsőként. A többi ház nagysága és viszonya az anya-apa házhoz a falu rokonsági viszonyaiból következik, mint ahogy az elvégzendő feladatok is, legyen szó munkáról vagy rituáléról. Jellemző, hogy ha a fiatalok más faluba költöznek, az uma ratu újjáépítésekor kötelesek visszatérni.

A házak építésénél csak növényi anyagokat (fát, bambuszt, liánokat, füvet) használnak. Az építkezés kezdetén áldozatot mutatnak be az erdő urának, csak ezután vágják ki a fákat a ház négy fő tartóoszlopához. Az oszlopok felső részét két párhuzamos gerendával kötik össze, ezek közé merőlegesen hét, kilenc vagy tizenegy ugyanolyan hosszú gerenda kerül. További néggyel alakítják ki a legfelső szintet, ahonnan a tető meredeken kezd emelkedni. Az alangfű (Imperata cylindrica) tetőfedést az óra járásával ellentétes irányban felfelé haladva kötözik fel a tartóvázra. Az építkezés befejezésekor az állatáldozat mellett a ház építőanyagaiból is felajánlást tesznek.

A háromszintes, fa cölöpökre épült ház földszintje éjszaka az állatoknak nyújt menedéket. Az emeleten található a lakótér, közepén tűzhellyel, ami négy külön bejáratú részre osztja a teret (szent rész, a nők, a férfiak és a napi tevékenység helye). Egy kisebb területen zárt hálószobát is leválasztanak. A legfelső szinten van a  ház szellemének tere: az itt elhelyezett szent tárgyak óvják a házat és lakóit.