Suppose Design Office – House in Saijo

A háromgyerekes pár olyan házat szeretett volna, ahol a nyilvános terek mögött rejtve marad a magánszféra. Az építészek válaszul – éles határvonalak helyett – folyamatos átmenetet képzeltek el nemcsak a nappali és hálófunkciók, de a külső és belső terek között is.

Első lépésként a körben üvegezett, 50 négyzetméteres földszintet süllyesztették le egy méterrel (a teherhordó talajig), és a kiásott földből dombot emeltek az épület köré. Ez egyrészt kert, másrészt a földszinti lakótérnek biztosít némi védettséget, belátni csak a bejárat felől enged.

A fekete csonkagúla az egyik legősibb japán házfajta, a tateana jukyo földház tömegformálását idézi. A geometrikus test az első emeleten a szülői hálót, a gardróbot és a fürdőt rejti, a nagy belmagasságú, felülről megvilágított második emelet a gyerekszoba. A három szintet egy központi, felülvilágított lépcsőtér köti össze. Amíg kívülről az épület zárt, és csak fokozatosan jutunk túl a vizuális és fizikai határokon, addig a fürdőszoba kivételével a belső egy nagy légtér.