Sou Fujimoto – House N

A terv az átmenetekről szól: hol van a köztér és a magánterület, hol van a kint és a bent határa? Lehet-e az ember által belakott tér egyetlen végtelen átmenet? Az építész úgy fogalmaz: „A három egymásba ágyazott héj határtalan egymásba ágyazottságot jelent, hiszen az egész világ is valami hasonló, végtelen egymásba ágyazottság”.

A külső burok üvegezetlen falnyílásai mögött az utca felőli részen a kert, a szomszédok felé (külön üvegfalakkal határolva) a konyha, mellette(!) a vécé és a fürdő található. A középső burok már üvegezett, benne a hálóval és a japán házak létfontosságú elemével, a tatamiszobával. A legkisebb burok alá, egyben a ház legintimebb részébe (a nyugati szokásoktól eltérően) a nappali és az étkező került. De ahogy Fujimoto is mondja „az élet ebben a házban olyan mintha felhők között járnánk. Sehol sincsenek éles határok, csak fokozatos átmenet az egész területen. (…) Egy ilyen réteges, egymásba ágyazott szerkezetben a belső tér egyszerre külső is, és fordítva”.

A kicsi, 236 négyzetméretes városi telek kétharmadát építették be, de ennek csak egy kicsit több mint a fele (85 m²) zárt tér. A fehérre vakolt vasbeton felhőben egy középkorú pár és egy kutya lakik.