Gurunsi földházak

A szövetszerűen beépített, akár 60 méter átmérőjű gurunsi falvakat poligám nagycsaládok lakják: néhány fiútestvér, feleségeik (kb. 16) és gyerekeik (kb. 30-40). A kifelé ablaktalan, erődszerű telepen körbe építik a feleségek 3-5 szobás, kizárólag az udvarról nyíló lakrészeit, középre a családfő (a legidősebb fiútestvér) házát, a tárolókat, magtárakat, ólakat. 

Lábbal gyúrt, napon szárított, és agyaggal, szalmával, tehéntrágyával kevert földből készített vályogtéglából építkeznek, fa tetőszerkezettel. A nők a falakat a vakolatba karcolt, vagy színezett vályoggal festett, jellemzően geometrikus mintákkal díszítik.

A házak kerek konyhából, hosszúkás lakótérből és néhány hálószobából állnak. Az ablakok kicsik, és lent vannak, hogy segítsék a belső tér hűtését. Ágyaik nincsenek, éjszakára szőnyeget terítenek a földre, de ha nagyon meleg van, kint, a tetőteraszon alszanak. Az udvart különböző magasságú falakkal tagolják privát, félprivát és közösségi részekre, kint főznek, mosnak, fürdenek, tulajdonképpen az év nagy részében kint élnek.