Giovanni Muzio – Ca’ Brutta

A beszédes nevű Ca’ Brutta (‘csúnya ház’) lakóegyüttest a 26 éves Giovanni Muzio, a Barelli-Colonnese építésziroda munkatársa tervezte 1919-ben. A nagyszabású beruházás Milánó központjában, egy íves záródású, kb. 5600 m²-es saroktelekre készült. A beépítés két, egymástól magánúttal elválasztott tömegben valósult meg; a saroktömb önmagába záródó, keretes beépítés, míg az ahhoz diadalíves nyaktaggal kapcsolódó mellékszárny lineáris szerkesztésű.

A Ca’ Brutta megjelenésében a novecento filozófiáját képviseli, amennyiben a kor európai avantgárdját elutasítva a klasszikus korok építészetét tekinti mértékadónak. Giovanni Muzio neves elődök, Andrea Palladio és Sebastiano Serlio reneszánsz stilisztikáját idézte meg, mikor a homlokzatok – komolyabb önkorlátozásról nem tanúskodó – komponálását végezte. A 17 szimmetriatengelyre szerkesztett homlokzat reneszánsz sémákat jelenít meg, már-már túláradó bőséggel. Három markáns vízszintes homlokzati zónát különböztethetünk meg: az alsó homlokzatmező travertin burkolatot, a középső „francia stílusú”, míg a felső sáv velencei vakolást kapott. Az ötemeletes épület lakásai középfolyosós megközelítésűek, a felső lakások panorámás tetőteraszokra nyílnak. A lakóegyüttest 2013–2016 között teljesen felújították, ekkor lényegében visszaállították az 1922-es, eredeti állapotot.