Children’s Center for Psychiatric Rehabilitation

Amikor Fujimoto barlangot, falut, vagy felhőt említ, metaforákat használ. Nem általában és nem utólag, a metafora mindig az aktuális terv lényegét ragadja meg. Így volt ez már az egyik első munkájánál, a mentálisan sérült gyerekek számára készült intézetnél is, amivel pszichiáter édesapja bízta meg. 

A tervet látva mindenkinek játékosan elszórt kockák jutnak eszébe, de Fujimoto erdőről beszél. Olyan erdőről, ahol mindenki megtalálhatja a neki való helyet; ahol a fák között kellően védettnek is érzi magát, miközben nincs falak közé zárva. Véletlenről sincs szó, a kockák mind működés szerint csoportosított egységek: szobák, konyhák, irodák, kezelő és kiszolgáló helyiségek. A kis helyiségekre felosztott dobozok között két szint magas, néhol galériás terek jönnek létre a közösségi élet, az étkezés és a szórakozás számára. Mondhatnánk, hogy egy lakásról van szó, csak ennek a lakásnak a teljes területe két és fél ezer négyzetméter. Egy kisebb erdő.