Iban hosszúház

Az ibanok régebben növénytermesztésből éltek, többnyire rizst, borsot és kaucsukot termeltek. A föld terméketlenné válása miatt 15-20 évente költözniük kellett, ezért a házaikat se tervezték hosszabb időre. Ma már leginkább az idegenforgalomból élnek, így a turisták könnyen találhatnak akár 50 éves hosszúházakat is.

Mindig hajózható folyók mellé, azzal párhuzamosan építkeznek, a vendégeket is a víz felől fogadják.

Fából készült lépcső vezet fel a néhány méterre megemelt nagy, 30-200m hosszú és 12-18m széles házhoz, ahol az egész közösség együtt él. A 15-50 darabra szeletelhető házból minden család (bilek) egy egységet épít, és tart karban. Minden ilyen szelet három részből áll: középen a ház teljes hosszában összenyitott közösségi tér a ruai (felette galéria) és a panggau, ezeknek egyik oldalán a terményszárításra használt terasz a tanju, másik oldalán a háromgenerációs család magánterülete, a bilek található. Utóbbit alvásra, a családi örökség tárolására és házimunkákhoz használják, de ez sem teljesen zárt, a szomszédokkal egy falnyíláson keresztül tudnak beszélni vagy tárgyakat cserélni. A bilekhez is tartozik galéria, a gabonatárolásra használt sadau, amit a családi tűzhely fölé építenek, így füstölve a terményt.

A ház gyalulatlan favázát indákkal rögzítik egymáshoz. A többi építőanyag a növényzet függvényében változik, a tetőre és az oromfalakra kerülhet pálmalevél, zsindely vagy fakéreg, a válaszfalakat bambuszból vagy fakéregből építik, a padlót bambusszal fedik. Manapság a tetőt már sokszor fémlemez fedi, és a fűrészgépek elterjedése óta a belső falakat és a padlót is sok helyen deszkákból építik.