Kay Fisker – Gullfosshus

A Gullfosshus az északi neoklasszicizmus egyik jelentős példája, amely bemutatja, miként adaptálta a puritán skandináv gondolkodás a kor modern építészetét. A projekt 1926–1932 között, két ütemben valósult meg, Koppenhága Bryggen városrészének legnagyobb lakóegyütteseként.

A 348 szociális bérlakást befogadó, keretes beépítés egy 9990 m²-es telken jött létre. Az ötemeletes épület fogatolt rendszerben készült, lépcsőházanként és szintenként két-két lakás közvetlen feltárásával. Minden lakás konyhájából elérhető egy kisebb, udvari lépcsőház is. A lakásoknak az utcai és az udvari front felé egyaránt van ablakuk.

Fiskernek a tömegalakítás és a homlokzatképzés finom eszközeivel sikerült humanizálnia a hatalmas, monolit épülettömböt. A gazdag textúrájú sárga téglaburkolat felületén jól megválasztott ritmusban jelennek meg a vörös téglával keretezett nyílások. A homogenitással való finom játék eredményeként bizonyos ablakokról csak a szinteltolásokból derül ki, hogy a lépcsőházakhoz tartoznak. Ezekre mint tengelyekre szerveződnek hármas oszlopokban a hosszú homlokzatok nyílásai.

Izgalmas tömegalakítási megoldás, hogy a trapéz alakú telek három sarkán derékszögű szegmenssel fordul az épület, az emiatt szükséges geometriai korrekciókat konvex és konkáv falsík-törések biztosítják. A modern építészet jellemzően lapostetős karaktere és a tradicionális magastetők világa az ereszkiülés nélküli tömegképzésben érdekesen ötvöződik, ugyanis a közeli nézőpontokból semmi nem utal magastető jelenlétére.

Az utcaszinten a sötétzöldre festett lakóbejáratok között íves üzletportálok és boltozott átjárók jelennek meg. Ez utóbbiak a főút felől biztosítanak bejárást az épület belső parkjába. A Gullffosshust megépítése után sokáig Sing-Sing-nek is nevezték, amit nagyléptékű, zárt tömegével és az utcaszinten megjelenő markáns rácsozatokkal érdemelt ki.