Méhkas alakú ház

A sár-építészetnek, a tapasztott, illetve napon szárított vályogtéglából rakott falakkal készült házaknak nagyon régi múltja van: legelső ismert nyomai Jerikóban kerültek elő, s feltehetően közel 10000 évesek. A falak által körbevett belső tereket akkor még magas tetővel, vagy fa szerkezetű, tapasztott lapos tetővel fedték le. A megépítéshez azonban faanyagra volt szükség, ami egyre szűkösebben állt rendelkezésre. Ez az alapanyag-hiány vezetett a boltövek, boltozatok és kupolák kifejlesztéséhez. Ezek a téráthidalásra eredetileg alkalmatlan kisméretű elemekből álló szerkezetek képesek a legtöbb faszerkezet pótlására, nem mellékesen a belső tér hőkomfortjának fenntartásában is jelentős szerepet játszanak.

A kupolákkal fedett lakóházat Asszír domborművek tanúsága szerint a Tigris és az Eufrátesz vidékén már 3000 évvel ezelőtt is ismerték, formájuk mit sem változott azóta. A méhkas alakú kupolát többnyire napon szárított téglákból falazzák, gyűrűszerűen, felfelé egyre kisebb sugarú körív mentén, a külső felületét sárral tapasztják. Ennek a gyakran megismételt folyamatnak a megkönnyítésére téglából, illetve ágakból bentmaradó munkaállványt készítenek, mely tüskeszerűen kiáll a kupola külső felületéből.

Szíriában a méhkas formájú házak függőleges falak nélkül épülnek, itt a kupolák közvetlenül a terepszinten állnak, míg a kelet-anatóliai típusnál a kupolák függőleges falakon nyugszanak. Ez utóbbi ház cellákból áll: a négyzet alaprajzú helyiség felett csegelyszerű átvezetésen egy 3-5 méter átmérőjű, emelt ívű álkupola nyugszik. Általában két cella, a konyha és a szoba alkot egy lakóegységet, ezt egészítik ki a terménytárolás és az állattartás építményei.